Döme, Bercel, Huba, Borsa és Zente

Na, hát ez a nap is eljött! :) 
Meg is ünnepeltük, állatkerttel, tortával, játékokkal, nevetéssel.

Először is délután elvonultunk az állatkertbe, családilag, a gyed késedelme miatt ügyesen (én pedagógusként, Döme egyévesként ingyen, a Zuram meg smses igényléssel, telefonszámlára) megoldva a belépést.
Mondjuk dacára a teljes árnak, tél végére való tekintettel (meg a felújítások miatt) sok-sok állat nem volt fellelhető.

De Dömét ez annyira nem zavarta, sőt... Éppen csak felébredt, mire bejutottunk, az utat végigaludta. És aztán kezdődött az állatok felkeresése, szépen sorban, kezdve a nagyokkal, amiket biztos, hogy észrevesz :)

Nyakbadöme (háttérben egy víziló):

Jó nekem itt, tényleg:

Fog történni valami, vagy megyünk haza...?

Állatok, amelyek bejöttek (első képen, csak hogy bebizonyítsam, tényleg figyel:D):

A tevéknél viszont már bemondta az unalmast:

Az egyik már ekkora:

A másik meg ekkora (10+1):

Na, hát talán sikerült összehoznom... :)

https://www.youtube.com/watch?v=s5x-f7EmG-g

Bocsi, de elfordítottam a kamerát, és mint ahogy videót se tudok linkelni, úgy ezt sem tudom visszacsinálni:(

Jelentem, a tegnap éjszaka a következőképpen nézett ki: 21.00 - elalvás, 05.15 ébredés, és közben SEMMI, csak két alig hallható nyikk! :)

Az örömöm kicsit elhomályosítja az a tény, hogy a tegnapi napot végighánytam, még a víz sem állt meg bennem (nem terhesség, vírus), éjjel óránként ébredtem, forgolódtam, kínlódtam, Döme is lázas volt délelőtt, ma is elég étvágytalan, szóval nem működünk 100%-osan...

Most úgy átfutottam az utolsó néhány bejegyzést, és egy dolgot mindenképpen szeretnék leszögezni:
NEM folytattam az alvástanítást, többet egyszer sem hagytam sírni Dömét, hanem türelmesen keltem hozzá (aztán persze volt, hogy kevésbé türelmesen ültem az ágya mellett még hosszú ideig...), ahányszor felsírt, valamint a másfél hónap alatt a következőket próbáltuk ki:
- hálózsák helyett kisnadrág, hátha melege van a paplan alatt, kis korában sem viselte el a zoknit (nyáron)
- bekapcsolva hagytuk a tévét, nagyon halkan, de hogy hallja egész éjjel a hangját (fény nem számít, a nagy ablakoknak köszönhetően - meg a hónak, meg az ablakunk előtt lévő kültéri lámpának - amúgy sincs sötét)
- fürdés után osanit, dologél, az előbbitől picit felpörgött, de aztán kidőlt, dologél kenegetése minden ébredéskor

No, ezek összességében sem segítettek azonnal, szóval nem mondom, hogy bármelyik is csodaszer, csak gondoltam, hátha valaki szintén ezen az úton jár.

És el kell, hogy mondjam, hogy múlt éjjel tv, osanit és dologél nélkül aludt 3.10-ig, majd 7-ig!:)

Be kell vallanom, nekem nagyon nagy megkönnyebbülés, hogy végül önmagamhoz mérten türelmes maradtam, hogy kitartottam, és bár kezdtem elhinni, hogy elrontottam a gyereket a mellen altatással, a fenékrázással, a köztünkalvással, stb, stb, ez végül mégsem bizonyult igaznak.
Ez nekem most nagyon sokat jelent, mert azt jelzi, mégis mindent jól csináltam, ahogy erőmből és tehetségemből tellett. És szeretném, ha ez a történet mások számára is segítséget nyújtana, mikor éppen feladná a küzdelmet, és keserves könnyeken keresztül aludni kezdené tanítani a gyermekét (hú, ez most nagyon demagót, bocsi:D).

Viszont most levonás nélkül 38.5-öt mértem, úgyhogy vagy a fogzás éri el tetőfogkát, vagy bekaptunk valami vírust (tegnap kétszer bukott délelőtt, de délután semmi baja nem volt, csak olyan kis anyámasszonykatonája mostanában a szomszéd Danival, aki  pedig még fiatalabb is nála, viszont szintén hányt két napja, és láza is volt...)

No, hát örömmel jelentem, hogy tegnap Döme betöltötte a 11 hónapot, s ennek köszönhetően két örömteli dologgal örvendeztette meg a szüleit, úgymint felállt a kanapé mellett, mindkét szüleje szeme láttára (bulátáért, vacsora után!), valamint negyed 11-től háromnegyed 8-ig végigaludta az éjszakát, kettő, azaz kettő ébredéssel, úgy mint 11, és 3.50 (ami ugyan 40 percig tartott, de mit nekem?!:D).

Hoztam fényképet, hogy hogyan integet a házba bejövőknek óraszám, valamint az állatkínzásáról, és végül, de nem utolsó sorban az első nyilvános felemelkedéséről:

Úgy gondoltam, úgy a fair, ha nem csak mindig a szép, meg a jó, hanem helyet találunk a problémáknak is. Főleg, hogy hátha vigasztaló szavaitok erőt öntenek belém... (következik egy idézethalom egy topikból a ma hajnalunkról)

"K. szavai szíven ütöttek, most nem keresem vissza szó szerint, de amikor a kötődő nevelésről írt: "nem haragszunk rá, amiért éjjel felébred, és nem érezzük ellenünk szóló merényletnek". Vagy valami ilyesmi.
Én pedig elkámpicsorodtam.
De. Én pontosan ezt érzem. Már egy hónapja, hogy Döme majd minden éjjel minden órában ébred, én pedig teljesen kész vagyok, hogy a legnagyobb örömöm az volt, hogy négy órát aludtam egyben egyszer!... És emiatt van, hogy ingerült vagyok a gyerekkel éjjel, és van, hogy csúnyán (nagyon csúnyán!) beszélek vele, és mindent érezhet ilyenkor rajtam a gyerek, csak azt nem, hogy nem haragszom, és hogy mindennél jobban szeretem:(
Ettől én nem érzem ám jól magam, meg büszke sem vagyok rá, de tény, és ezért itt, Nektek elmondom.

Szóval szíven ütöttek a sorai, így tegnap éjjel, a negyedik ébredéskor, 1/4 2-kor,
amikor fél órája nem tudtam visszaaltatni, vakon belevágtam az Aludj jól...-programba (annyit tudtam, amit itt-ott olvastam róla, hogy bemenni egyre növekvő időközönként, bizonygatni, hogy szeretem, de aludni kell, ilyenek).

3-ig bőgött a gyerek, ha bementem, megnyugodott, de ha kijöttem, újult erővel, sokkal hangosabban sírt. Én többször fel akartam adni, de mindig arra gondoltam, hogy ha most felveszem, és elringatom, akkor feleslegesen kínoztam eddig, és kialakítom benne a tudatot, hogy kiadós sírással mindent el lehet érni (az más, ha nem is hagyod sírni, ahogy eddig tettem, ha tehettem, ott nem lát összefüggést, mert semmit nem kell kihisztiznie), így kitartottam, egészen 3-ig.
Amikor utoljára mentem be (már negyed óránként, 2, 3, 4... stb percekkel kezdtem), és még mindig ülve találtam, és még mindig sikított, hogy kijöttem, visszamentem, leültem mellé, és semmi mást nem csináltam, csak ott ültem, és ha felnézett, akkor azt mondtam, jól van, nincsen semmi baj.
Így aludt végül 3/4 7-ig (én két perc után ki tudtam jönni a szobájából), valószínűleg a kimerültségtől, majd még mellettem fél 9-ig.

Hát most itt vagyok... És fogalmam nincs, mit tegyek... Hiszen két óra után végül én adtam fel, de az is igaz, hogy nem kellett kivenni, ringatni, de nagyon nem érzem jól magam:(
Az altatással nincs gond, többnyire max. 5 perc, csak éppen 55 perc múlva kezdhetem elölről.
Döme az ágyában alszik el, ahová kissé éber állapotba kerül, és ott is merül álomba, vagy paskolással, seggrázással, vagy ágyröcögtetéssel és/vagy mellette kuporodó, János bácsi-t és Sárkány paripát felváltva, végtelenítve éneklő anyával...

Talán ez a két órás jelenet hajnalban elég erőt (fájdalmat, keserűséget) adott nekem ahhoz, hogy most megint egy ideig Döme érdekeit tartsam szem előtt a sajátom helyett:(
Jaj, a francba, hát milyen nehéz ez! "

És nem mellesleg ma felállt a kanapénál, de én sajna nem láttam, csak a Zapja...

:)

Ó, mostanában Dömében fellendült a fotó-gén, én meg csak lesek, hogy jött ki belőlem ilyen szépség :)

Volt nálunk vendég is, sőt, vendégségben is voltunk (Döme ott is maradt, míg én megkukkoltattam a kistesót, látszik, mennyire búslakodik utánunk... :D), örül, ha hoz neki a Zapja valamit a boltból, és kedvenc játéka a doboz, amitől az egész család beindul:), hja, és már van, hogy önállóan eszik, ilyenkor Mogyoró beköltözik az etetőszék alá, és várja a kánaánt:), szereti a spenótot, egészségesen érdeklődik a meztelenség iránt (kukucskál az ajtó szellőzőjén:D), és férfias dolgokkal múlatják az időt a Zapjával...

No, hát ezért volt mostanában ez a nagy csönd:

Újabb tökmag a láthatáron... :)

Az első játék


első reakció a fára (álmos volt)




A vagány:



Már most utálja az ünnepeket:




Viszont lett hordozós kabátunk:


és már eddig jutott a felállásban:

Szadista Anya...

Pasi vagyok, csakazért sem mutatom, hogy élvezem

Hűűűűűűűűű... szóval Döme AZÓTA IS a saját helyén alszik, kivéve két éjjel ezelőtt, mikor az ötödik-hatodik foga jött, és nagyon sokat sírt... (érzed a csöpögtetett infót, ugye?:D)

Aztán az van, hogy ma voltunk egy babamamatalin, ami általában szokott lökni egyet a mozgásfejlődésen, és tényleg, mert konkrétan ahogy hazaértünk, felült, így:

https://www.youtube.com/watch?v=51StjUJjPMw

(még mindig nem tudok linkelni!!!)

És fotók:

Az ifjú sátánka:

igen, jól látod, eszem...


érdekes, mi?


most tényleg 100 képet kell csinálni a táplálkozásomról???


megverem...


mosolyogj kisfiam, addig úgysem hagyja abba...

A déli nagy alvását is!!! :D

Hoztam képeket:
Vízidündér:


Apa pocakjához bújva:


"és megnõtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,"


X-man


És hát a nap fénypontja: Ugyanis az éjjel kitaláltam, hogy én pont most fogom Dömét visszaszoktatni az ágyába, és amikor felébredt éjjel 3/4 2-kor, próbáltam az ágyában visszaaltatni.
Aztán egy óra álldigálás, beragadt derék, kimerült idegrendszer, és több belőlem kiszabadult állat elillanása után bevittem magunk közé :D
Feladtam, az éjszaka az alvásé, Döme meg addig alszik köztünk, ameddig akar, én meg majd kicsit többet olvasok majd a kötődő nevelésről... ;)
Na de ma délelőtt azért mégiscsak sikerült, és már ez is öröm!

Eredetileg a zongoratudományát akartam megörökíteni, de végül lett forgás, négykézláb, kutyázás (mindkétféle), majdnem mászás és "nem én voltam!" póz :D

https://www.youtube.com/watch?v=QWFQE_Y4P7Q

No, ez is megvolt. Döme két napja leesett a pelenkázóról (90cm). Nem, nem hagytam ott, a lábánál álltam, és éppen a kimondhatatlan nevű homeós immunerősítő adagolós fiolájával birkóztam, mire Döme fordult egyet, és már le is csúszott a fal és köztem "tátongó" résen...
Szerencsére reflexből a falhoz szorítottam estében, igaz, így lett egy karcolás a homlokán, de legalább nem lendületből esett a földre.
Sírás volt, egészen 1 percig, amikor is a kutya kopogtatásra ugatni kezdett. Ez érdekesebbnek tűnt, mint a sírás:)

A tegnapi bejegyzéshez azt írtam, hogy nehéz napok, hát igen:))) A kis barométeremnek csupán tényleg annyi volt a baja, hogy megérezte, mára lezárul és újrakezdődik a ciklusom. Szóval tényleg nehéz napokat jelzett :))))
Egyébként éjjel már szopizott is, azóta sincs semmi baj.
És mivel a tejet pohárból este is elfogadta, ezennel tudományosan megdöntöttnek kiáltom ki azt az elméletet, hogy a tej ízén érzi a gyerek a menzeszt, igenis a mellbimbó íze más! :D

Van ám más hír is, a tegnapi repülőzés után Döme ma kutyázni kezdett (nem Mogyoróval, hanem négykézláb)!:)))

Tudom, kis lépés ez egy kisembernek...;)

Csak a baj van... Három napja észrevettem, hogy Döme szájában vannak kis tűhegynyi fehér pöttyök. Igazság szerint a Zuram már előtte két nappal észrevette, de másnap már egyikőnk se látta. A védőnőt felhívtam, kiderült, hogy szomszédi unszolásra épp másnapra felírt, hogy meglátogat. Hurrá. Aztán hiába vártam, 2 órával az ígért időpont eleje után jött egy sms, hogy beteg. Aztán pár órával később az is kiderült, hogy még két másik lány is várta a házban, csak nekik sms-t sem írt...

Összeszedtem minden bátorságomat, mert akkor már a szájpenész és az afta felváltva hangzottak el, mint laikus diagnózisok, és felhívtam a doktornőt. Jól sejtettem, telefonon keresztül megtávdiagnosztizálta, hogy szájpenész, és elmondta, mit hogyan. Aztán elcsodálkozott, hogy ennyi idősen hogy? Hát ezt nem értem én se (nincs két hete, hogy a szomszédom mesélte, szájpenésze van a kislányának. Én sajnálkoztam, mire ő azt válaszolta, ugyan, a védőnő szerint minden gyerek előbb-utóbb átesik ezen. Én meg rögtön rávágtam, hogy ugyan, Döme se esett át, most meg már nem is fog. Hát de... Szóval most megy a boraxos (nem a csótányirtó szeres, mert a Zuram majdnem azt vett a gyógyszertárba, állítólag így röviden nevezve az egy erős rovarirtó szer... még jó, hogy nem volt) dörzsölés, meg a neomagnolos fertőtlenítés...

De itt még nincs vége :(
Nem szopik a Döme:(((
Remélem, a foga miatt. 9-kor egyáltalán nem szopizott, alig hajolt cicire, már fordult is el, aztán elaludt.
11 után mégis felébredt, cici továbbra sem kell neki, mintha szopizni nem tudna, a szájába veszi, néha rá is harap (szó szerint), de nem cuppan rá. Mintha nem tudna vákumot csinálni a szájával...
Valami isteni sugallatból fejtem, mikor elaludt, nem sokat, 100-at, azt most pohárból meg is itta, és kis ringatás után vissza is altattam.
Tehát a tej ízlik neki.
Lehet, hogy a foga miatt...:(

Most meg aggódom, kezdjek el megint fejni, hátha újra felébred?

Felgyorsultak az események! Ma, a déli alvást követően Döme megtanult tapsolni, miközben azt szajkózza: tati-tati.

Alig 20 perce pedig határozottan kúszó mozdulatot tett, amiben egyelőre a szó eleji k-hang még csak nagyképű túlzás, ugyanis úgy néz ki, mint aki gyorsúszik, de nagyon, naggyon fáradt :)

Nem tudom, ma még jövök-e valami fejleménnyel:))))