Az van, hogy a Zuram kitalálta, vegyünk a gyereknek matracot. Én meg mondtam, akkor már ágyat. Ő mondta, hogy boltban. Én mondtam, teszveszen.
Fél óra múlva megvolt a kiválasztott (komóddal, kókuszmatraccal, szinte ingyen), és 12 óra sem telt bele, már házhoz is hozta a kedves eladó!:)
Úgyhogy tegnap Döme már a saját ágyában aludt (na jó, úgy 11-től 3-ig).
(a sötét képekért bocsi, merülőben a gép, a vakun spóroltam)
 |
| nyaralás csibbnél |
Nyaraltunk, jó volt, lásd képek.
Azóta volt egy láz (Dömének), gyomorrontás (nekem) és az előbb görcsölés.
Hja, és off, de megbuktam a forgalmi vizsgán, most drukk, hogy beférjek legközelebb is a kormány mögé...
Miután kiborultam, hogy a gyerek belecsap a kanálba etetés közben, és miután a Zuram a maga teljes nyugalmával azt mondta, adjam csak át a kanalat a gyereknek, majd ő utána (értsd: a Zuram) feltakarít, szóval ezek után átadtam a stafétabotot kanalat, és áttértem a dokumentáló szerepkörére.
Az első videón a boldog, kiegyensúlyozott kanalazás látható, a másodikon az ösztönök felülkerekedése (tisztára, mint a szülinapján), majd végül egy fotó a végeredményről. Azt, hogy a Zuram miket mondott és milyen hangnemben a takarítás során, és ki mindenki volt a végeredményért felelős, most inkább nem közvetíteném...;)
No, sikerült azért végül egy hosszabb verziót is készíteni, íme:
No, végre sikerült megörökítenem, igaz, most már majdhogynem szalad:)
Tegnap többször próbáltam ezt a bejegyzést élesíteni, de sehogysem sikerült.
Na szóval, megérkeztek a vaterázott bútorok, rendeltünk végül utánfutót (nevetséges összegért), és egy kedves szomszédbarát segítségével a Zuram elhozta a zsákmányomat. Így most már végre szobakinézete van a gyerekszobának is, jöhet a falvédővarrás, falfestés, na meg amihez időm/türelmem/tehetségem lesz :)
(Berci ruháit még mindig nem tudom, hol fogjuk tárolni...;))
Döme kényszereit ismerve a habtapik cca addig voltak megörökíthetőek, míg ő be nem teszi oda a lábát, úgyhogy villámgyorsan fotóztam.
Ejj, hát volt fodrászkodás is, csak azt meg jól elfelejtettem, hát az eredmény már lentebb látszik, íme a folyamat, és az eredeti eredményfotó... (a képeken nem ordít, csak nyavalyog, de mikor meglátja a fényképezőgép narancssárga jelzőfényét, akkor próbálja az arcát a már Tőle jól megszokott idétlen vigyorba rendezni, ettől tűnik vicsorgósnak :D)
Hát igen, ez is elérkezett, Döme vendéget kapott, méghozzá gardedame nélkül! :) Úgyhogy szinte kettesben töltöttek el egy jó félórát, Döme új szobájában:
No, hát a végén kiderül, hogy fejlődőképes vagyok?:O
Még szöveg is, meg két videó... ha sikerül...
Egyébként a csacsis dolgok egy barátnőm kérésére készültek, de ha már, akkor bemutatom nárcisztikus hajlamú, kameraérzékeny fiamat.
Az én drága fiacskám tegnapelőtt igen komoly összetűzésbe került önzőbbik anyjával, aki besokallt a mindentől. Lényeg, hogy a végén feladta, és velem együtt nézte meg a Tizedik királyság hátralévő részeit, ennek eredményeképp este 6-kor sikeresen a vállamba aludt. Megörökítéséhez ki kellet bontakoznom öleléséből, na de az örökkévalóért mindent!
A következő képeken ama nagyszerű felfedezésemhez óhajtottam bizonyítékként létrehozott képeket alátámasztásul bemutatni, hogy bizony Angelina Jolie-t egészen biztosan veri a Bredpitty, és annak köszönheti dagadó ajkait.
Az én Dömém ugyanis pár kanapéleesést/lefejelést követően ugyanazt az ajakvonalat és dússágot produkálta, mint fent említett sztárunk:
Hja, és hát tegnap megint fotóztam a hast (legalább letakarítottam a tükröt), és azt kell mondjam, már nem sok kell, hogy akkora legyek, mint mikor Dömét szültem - 3 hónap biztos, hogy nem, pedig annyi van még hátra... (utolsó képen a szülés előtti indulás állapota)
Miután Döme megtanult felmászni a (gyerek)kanapénkra, ami szükségből most a felnőtt kanapé funkcióját tölti be, gyereknap alkalmából kapott egy saját, még kisebb, bébikanapét, amit boldogan birtokba is vett:
"-Jó napot kívánok!
- Jó napot, mivel szolgálhatok?
- Canesten kombi... ööö... krémet, vagy hát nem krém mert ugye kombi... kérnék...
- Rendben, még valamit?
- Igen, kicsit dekoncentrált vagyok ma, kérnék citromfű valamit, az a kis olaj, amit fürdővízbe tesznek, nem tudom, hogy is hívják...
- Ahan, sajnos csak citrom illatú olajunk van, valami nyugtató kellene?
- Igen, de akkor hagyjuk, akkor kérek mást, viszont az sem jut eszembe, légzéskönnyítőnek használják, ugyanígy olaj, és jó hosszú neve van...
- Eukaliptusz olajra gondol?
- Igen:))) Köszönöm!
- Lesz még valami?
- Nem, köszönöm, ennyi. Innen a zöldségeshez megyek, csak remélni tudom, hogy minden feliratozva lesz..."
Egyébként minden rendben, Döme - most nem, mert taknyos, de egyébként - végigalussza az éjszakákat (kopp, kopp, kopp!), én hízásnak indultam, 6 hét alatt 6kg... Cukoreredményem a doki szerint rendben, csak épp az uh-kon nem kapok soha normális fotót...
No, hát tudom ám, hogy többet kellene jönnöm, de hát ugye aki fórumokon éli ki grafomániáját, az a blogjára már nem őriz tartalék energiákat...
De szerencsére nem is nagyon van miről írni, minden halad szépen rendben, én már határozottan egy partra vetett bálna külsejét öltöm, Döme meg csöndben növesztget négy fogat a már meglévő 8 mellé.
Ma végre az alvásban is áttörés történt, ugyanis tegnap fél 10-kor ringatás nélkül (kis összebújással) elaludt, és nem is ébredt egészen hajnal 5-ig, amikor tök csendben eltrappolt a szobánkhoz :)
6-ig fent volt, aztán visszaaludt, és egy ébredéssel fél 9-ig húzta a lóbőrt!!! :D
Azt hiszem, ilyen már nagyon régen nem volt, idén legalábbis tuti nem.
Holnap viszont nagy nap lesz, megyünk a manometriára (persze a pontos időpontunkat elfelejtettem... visszanézem, hátha beírtam valahová), bár sok reményt nem fűzök a dologhoz, talán csak annyit, hogy kiderül, nem szervi eredetű Döme problémája (amit amúgy is sejtünk).
Kép most nincs.
Na, hát eljött az ideje, hogy valahogy megoldjuk a december óta kaotikus állapotokat eredményező alvásproblémát. Nem tudom, hoz-e eredményt, de egyelőre kiiktattuk a kiságyat, helyette négy paplant leterítve létrehoztunk egy alvósarkot, amit Döme láthatóan élvezettel vett birtokba.
Aztán az alvás persze itt sem volt egyszerű, de számomra lényegesen könnyebb volt, mint a vállamon hurcolni, míg el nem alszik, vagy egész éjjel az ágyban vigyázzba feküdni (mondjuk imádok vele aludni, és miután bizonyára itt is ébredni fog, elképzelhető, hogy többször alszok majd itt, mint a Zuram mellett...)
Képek:
Bercel sem fér kis helyen, úgyhogy már most jól kitágította a lakhelyét... Én meg még cipelhetem aug. végéig (hivatalosan szept. 2). Kép 22+6-nál (tegnapelőtt):
No, hát az idei húsvét az első tojásfestésem kezdődő szárnypróbálkozásaival telt, valamint a fiam is csinibe öltöződött a nap tiszteletére, íme:
23-a óta elhagytuk végleg a szoptatást, már az az éjjeli 1-2 összebújós sincs, ezennel hivatalosan is bejelentem, hogy recece.
Ketteskét pedig 26-án éjjel 11-kor éreztem először (és rögtön többször) határozottan mocorogni.
Ezek vannak, meg a jó idő;)
A gyerekkel meg kemény hónap áll előttünk, most már nyilvánvalóan jobbos. Most pl. a Hír tv-re kapcsolt, tegnap elkapcsolt a tényekről, mikor Gyurcsányról volt szó benne, és egyszer a kádban határozottan láttam, hogy V-t formál az ujjaiból...
No, hát nagyon úgy néz ki, Ketteske is fiú, bár a nagyesküt nem merte letenni a doktor. Down-kockázat 1:15000-hez, úgyhogy hurrá! Újabb (genetikai) uh 3 hét múlva. És mint kiderült, ez a doktor egyáltalán nem vizsgál terheseket...
Íme az én újabb kisfiam, nemszakiknak egy kis grafikai rásegítéssel:)
