Hű, meg kell, hogy mondjam, ma nagyot néztem. Berci ugyanis ma reggel egymás után kétszer átfordult hátról hasra, a jobb irányba, s egyszer balra majdnem, csak kicsi a járóka...:))))
Basszus, hihetetlen, hogy ennyire telik az idő!:o Hová lett az én pici babám?
Közben visszaolvastam, Döme is cca ebben a korban tartott ugyanitt. Érdekes, mennyire csalnak az emlékek, azt hittem, ez olyan 6 hós körüli dolog...
Este Dömét majdnem megzabáltam.
Folytatásként lemásolom, mi volt még tegnap, a csodálatos éjszaka után. Hadd legyen itt örök mementóként hogy bizony van, mikor teljesen elveszítem a talajt a lábam alól. Egyébként Döme ma is tiszta hiszti, semmi nem jó neki, de most már nyilvánvaló, hogy tényleg a dackorszak, valamint a nem-beszélés miatti frusztráltság az ok. No:
Tudom, a szilveszterrel, meg az évvégével még lógok, de most egyelőre ez:
Az éjjel iszonyatosan ijesztő dolog történt.
Amikor lefeküdtünk, és elcsendesedett a lakás, Döme menetrendszerűen ébredt, felsírt. Ilyenkor várok egy picit, mert volt már, hogy visszaaludt, legtöbbször jön az ágyunkba magától, de van, mikor azt várja, hogy menjek, és a helyén altassam vissza.
Nem hagyta abba, úgyhogy mentem. Ült az ágyában, ahogy szokott, én visszafektettem, a fejemet a párnájára hajtottam, hogy tudjon hajazni, de ő a hajamnál fogva a hasához húzott. Aztán elkezdett hisztériázni. Nem fájdalmas sírás volt, nem bánatos, csak mikor felhúzza magát azon, hogy nem értjük, amit akar. Aztán pofozkodni kezdett.
Én nem akartam, hogy felébressze Bercit, ezért átvittem a mi ágyunkba, de ott dühöngeni kezdett, komolyan mondom, soha ilyennek még nem láttam.
Kivittük a konyhába, kapcsoltunk egy kisebb lámpát, és próbáltuk kideríteni, hogy mit akar (éhes-szomjas-pelus-zokni, stb).
Akármelyikőnk fogta, dühöngött, aztán meg bújt, aztán megint dühöngött, aztán a másikunkhoz akart menni, aztán le akart menni, akkor dühöngött megint, dühből rávetette magát a kis kanapéjára, lerántotta a megapackos pelenkát, lesodorta a könyveit (tisztára, mint a Rúzsa Magdi klipben!), rázta Berci kiságyát, és közben kiáltozott (nem tudom leírni jobban, röviden, ritmusosan fel-fel"jajdult").
Fogalmunk nem volt, mit tegyünk, magára hagytuk, felvettük, határozottan rászóltunk, vigasztaltuk, megmostuk az arcát (eközben pl. kedvesen nevetgélt), de végig kiszámíthatatlanul és ijesztően viselkedett.
Végül az ölemben kicsit lenyugodott, megkérdeztem, hová szeretne menni, de mindenre azt mondta, nem. Így bevittem a mi ágyunkba, ahol először a takarót rugdosta el. (mintha utálná, pedig csak mellettünk volt az ágyban, ekkor még ültünk), aztán a telefonom felé rugdosott, de mikor megmutattam, hogy látod, telefon, nézd, itt van rajta Mogyoró kutyus, akkor mosolygott, de aztán megint, mint az őrült csapkodni kezdett felé...
Egész végig olyan volt, mintha két gyerek lenne a kezemben, egy, aki Döme, és valaki, aki azt sem tudja, hogy kik vagyunk, hogy mik ezek körülötte, hogy egyáltalán hol van.
Mint a filmeken a többszörös személyiségűek...
Ütött engem, a Zapját, a függönyt, ágyat, takarót, amit ért, aztán mint akit elvágtak, bújt.
Végül a Zapja azt mondta, gyere, aludjunk, mire eldőlt a karjaiban, mint egy zsák, és ki se nyitotta a szemét...
Az egész cca egy 40 percet tartott.
Valamikor hajnalban még volt egy rövid kapálózása és jajgatása, de reggelre az egészet elfújták.
Én bevallom, megijedtem, és tartok is attól, hogy megismétlődik.
Fogalmam sincs, mi lehetett ez :O
Visszaolvasva nem jön le, amilyen ez az egész volt, nem olyan, mintha rosszat álmodott volna, hiszen akkor dühöng, majd megnyugszik, de ez a szakaszos változgatás, ahogy megőrült, majd mintha tiszta pillanatai lennének, ismét bújt, majd megint megbomlott, komolyan mondom, eszembe jutott az exercise-bookos fiú, ha emlékszik rá valaki...
Voltunk tegnap játszóházban (elevenpark), topiktalilag, ma meg szánkózni... :) Zajlik, így, év végén.
Tehát következzen egy félénk, néha csöndben szemlélődő, csúszdát csak hason lábbal előre használó Döme, egy teljesen magabiztos, majd később fejét lógatva alvó Berci, majd hóra váltva egy aparabszolgát hajtó Dömdödöm, és egy kabátba rejtett, megint csak alvó Berci. Majd a hógolyófogás-ejtés nehézségei. Meg egy kipirosodott manó...
Voltunk oltáson, mérésen.
Berci 7600g, 62cm.
Megnéztem, Döme ilyenkor 6700g volt... Viszont kicsit olvasgattam a blogban, hű, mozgalmas időszak jön most Bercinél :D
Update: elég nyűgös lett a délutáni szundit követően, visszaolvastam itt-ott, bakker, Döme is ettől lett életében először lázas... szép éjszaka készülődik:S
Minden jól sikerült! :)
Este, miután leraktuk a gyerekeket, a fa alá készítettük az ajándékokat, majd a puffal, pihenőszékkel valamennyire eltakartuk, hogy ha Döme vándorol, ne arra ébredjünk, hogy elmélyülten játszik az éjszaka közepén nagyobbikunk a nappaliban:)
Döme valamikor éjfél körül jött át hozzánk, de csak arra riadtam fel, hogy már az ágyunkban van, így arról lemaradtam, hogy a kivilágított karácsonyfát meglátogatta-e. Mindenesetre reggel 7-kor úgy jött ki a szobából, mint aki tudja, mi várja a nappaliban, hihetetlen volt!
Először, óvatos duhajként a Békával (hátizsák) próbálkozott, osonó üzemmódban, a lábánál fogva :)
Aztán jött a kismotor, és a nagy-nagy örömködés!:)
Ezután felértük ésszel, hogy inkább behúzzuk a függönyt, és villanyt kapcsoljunk...;)
Következett a nagy esélyes, Robin, a mentőautó.
Ismét óvatos megközelítés, kukúúúúúúú, mi van odabenn?
Ó, a mentőautó!!!:D
Apa, segíts, bontsd már!!!
Igeeeeeeeeeeeen, végre!:) (vájt fülűek kezdéskor az Egy kis malac kezdő hangjait élvezhetik;))
Némi trenírozás után felkerült a hátizsák is:)
Mehetünk! :)
Végül Berci is megkapta a hőn áhított lengő gólyát, ami teljesen elbűvölte, mind az egy percre, amíg bírtam tartani a gólyát és a fényképezőt egyszerre:)
Tudom, hogy Berciről aránytalanul kevés kép készült, de hát így jár, aki az ajándékozást szemtelen módon átalussza!
Hát így zajlott az első karácsonyunk négyesben:)
Hja és már mínusz egy gömbdísz, igazi mondókás: Apa megvette, Anya feltette, Döme leszedte, kutya elvitte, a fogával összetörte... Jövőre Berci is belekerül ;)
Elkészült, begyúrtam, kiszaggattam, kikavartam, kidíszítettem, bekavartam, kigombócoltam, megsütöttem, összeraktam, szétszedtem, feltettem, behajtogattam, befűztem, összeszeltem, beletettem, kisütöttem, elmostam és elpakoltam... de végre készen van minden, a tejszínes-gyümölcsös (baconos, füstölt sajtos) csirkemell egyszerűen felülmúlhatatlan! És a fa is szép lett :)
Fotók, végén az álmosan fára csodálkozó Dömével...
Mielőtt elkezdődne a karácsonydömping, gyorsan az elmaradásomat pótolom:
Berci betöltötte a 4. hónapját, 7.5kg, vacsi után, ruhában. Határozottan babává változott csecsemőből az utóbbi időben. A játékokat megfogja, magához húzza, a mozgást egyre folyamatosabban követi. Hangosan kacag, Dömét elmélyülten tanulmányozza, ha elmerül a játékok szemlélésében, és hirtelen megjelenünk a látómezejében, megijed.
Iszonyatos tempóban növekszik, ma már olyan nadrág van rajta, és éppen csak, hogy jó, amit Döme jóval később viselt.
Volt itt Judit is, Lajos húga, hozott mindenféle család általi ajándékokat, köszönjük! :)
A favonat váltotta ki a legnagyobb hatást, egyrészt Judit már az ajtóban átadta, másrészt Döme már ott ki is próbáltam, harmadrészt meg Mogyoró ki tudja hány alkatrészét elhordta rágókának... (ezt utóbb vettük észre)
Döme időközben megtanult jelelni kibújni a ruhájából, amúgy dzsungeldzsordzsosan...
Mivel rohanás van, meg fadíszítés, gyorsan pár fotó az utóbbi napokból, kronológiailag:
A két fiam játszik együtt a kanapén, egyszer csak hozza Döme a kis textil autót, hogy ÓNE! (mindig ezt mondja, ha valami olyan tragédia történik, hogy talál pl. egy szöszt :D ). Nézem, hát Berci picit lebukta az autóját, ez volt a nagy baj! :D :D :D
Egyébként meg front van... eladom őket!
Ezzel a képpel sikerülne is;)
Az elsőn Berci, ahogy ismerkedik a katicával (lassú tempójú, csehovi videó, a Zapja készítette, ő szereti ezt a Tarr Bélás, hosszú snittes stílust:D), a másodikon megérthetjük, miért nem készül testvérkép kettejükről, drámai képsorok a vágyról, ahogyan Döme főszereplőből operatőrré akar válni, Naomi Campbelles vehemenciával:)
Meg még két fotó a tömörgyönyör vigyorbájról...
Mivel sokszor kerülnek bajba az ajándékvásárlók, hogy melyik gyereknek mit kellene vásárolni, itt egy kis segítség, amire vágynak, vagy hasznos lehetne számukra, árakkal :)
Berner: Őszi/Téli/Tavaszi/Nyári/Éjszakai Böngésző (könyv) - valamelyik :)
Beszerzési helytől függően 2200-2900Ft között.
Mesés hűtőmágnesek (beszerzési hely: vatera) db 150, vagy csomag 1000-1200Ft:
Tessék, lehet válogatni, a beszerzést is vállaljuk :) A lista születésnapra is érvényes marad! :)
Ezt még valamikor ősszel fotóztam, bizonyítván, hogy egyébként van itt ám vízi élet, csak akkor nem volt, mikor erre járt...;)
És ha már, akkor egy fotó arról, mikor a lemenő napból előlovagol a két hercegem:)
.jpg)
Annak köszönhetően, hogy Dömét először egy könnyen legyőzhető havas közegben szoktattam a téli körülményekhez (elolvadt a hó, mire kimentünk az első havazás után, így csak kis foltokkal találkozott), a nagyobb akadályt is bátran, ügyesen vette. Képek erről, valamint a Kabát Alatt Horkantó Berciről (már ami látszik belőle :D):
Na, akkor pontosítok, a hivatalos mérleg szerint 6820g, 62cm, fejkörméret 42 (:O), mozgást követi a tekintetével, hang irányába fordul, védőnőre mosolyog :)
Egyébként meg tömörgyönyör! :) És gyűrögeti a fülét szopi közben: 
A bátyja meg így néz ki, ha még nem teljesen tért magához a délutáni szunyából: 
Így, ha puszilgatja az öccsét:
Így, ha éppen kultúráltan eszik:
És így mondókázik (már ha mondhatunk erre ilyet, de hát valahonnan indulni kell) - kis közjátékkal a végén:
Csak ne lenne nálunk mindig ilyen sötét...
Ez a nap is eljött (igen hamar), Berci 3 hónapos lett! Nincs már nekem kisbabám...:(
:)
Az elmúlt egy hetet a szüleimnél töltöttük (a gyerekekkel), az apropó a 20 éves osztálytalálkozóm volt, amit Berci csöndben, békében, szunyókálva a mellemen, vacsora közben a hátamon töltött. Csodájára jártak, de tényleg.
Egyébként meg én is, újra és újra. Bármennyire igyekszünk ugyanis, csak nem lehet elrontani, még mindig képes elaludni úgy, hogy teljesen éber állapotban letesszük. Nyűglődik, nyögdécsel, kepeszkedik, de nem sír, és max. 10 perc, és alszik! Hát ilyen Döménél nem volt, és most sincs...
Egyébként teljesen átlagos kölök:
Nagymozgás: szépen emeli már hason a felsőtestét, kétszer át is fordult hasról hátra.
Kapcsolatépítés, szociális érzékenység: állandóan vigyorog, én még ilyen jókedvű gyereket nem láttam, hálás minden törődésért, de egy egyszerű csillár is boldoggá teszi (most is itt sikongat a hátam mögött a pihenőszékben a lámpának :D)
Finommozgás: a játékív hosszú időre leköti, már néha meg is fog egy-egy lelógó játékot, figyeli az öklét, amit egyébként legszívesebben a szájában tárol, remélem, még nem fogzik...
Hangképzés: ebben volt egy kis riadalom, az elmúlt napokig nemigen akart gőgicsélni, de most ezerrel rákezdett, napról napra bővül a repertoár:)
Képek mindről:
Vonaton altatás, utazás mamával oda, tatával vissza:
Berci, az ügyes, valamint hátiBerci:
Akartam egy videó feltöltésére várni, de csak nem oldódott meg, úgyhogy akkor képek:
.jpg)
Tegnap megjártuk (először hármasban) a gyerekdokit, kéthós és 18 hós oltásra mentünk. Gyalogszerrel, persze csak abban a 40 percben esett, míg a vonatot eltoltam a rendelőig. Eredetileg kendővel és a könnyű kocsival akartam menni, esőben viszont Berci így ázott volna, úgyhogy sztornó, de azért a kendő rajtam maradt, hogy a rendelőben tudjam hova rakni Bercit.
Döme drága a nagy kaland örömére kihagyta a déli alvást, úgyhogy szépen végigaludta az odautat, és szerencsére, várakozásaimmal ellentétben, szépen, jó kedvűen ébredt.
Az igazi tragédia bent kezdődött, pedig még a rendelőbe is saját lábon ment, de aztán eltört a mécses (eredetileg úgy volt, hogy majd ő vigasztalja Bercit, legalábbis én erre biztattam otthon), és törve is maradt addig, míg fel nem öltöztettem.
10700g, 82cm.
Berci teljesen elbűvölte a társaságot, vidáman bóbiskolt a védőnő vállán, míg én Döméztem, mikor levetkőztették, felébredt, és vigyorgott, a szurinál ugyan sírt, de csak addig, míg a fizikai behatolás megtörtént, utána elég volt megsimogatni (!) az arcát, és meg is nyugodott.
Egyébként teljesen el vagyok tőle bűvölve, tökéletes második gyerek, még mindig nagyrészt eszik-alszik, ha ébren van, leköti a forgó bámulása (úgy is, ha az nem zenél, nem forog!), ha sír, jól behatárolhatóak az okai. Szerintem én sokkal jobban kötődök, mint ő, mert én néha várom, hogy éjszaka ébredjen, hogy kicsit összebújjunk felügyelet és "ártó tekintetek" nélkül, de ő nem igényli ezt, mert képes 8-9 órát aludni inkább, ahelyett, hogy engem boldogítana!:)
Egyébként, ahogy a rendelőben is, kedves, jókedélyű baba, okos, beszélő szemekkel, csókos szájjal. Szeret a pihenőszékben héderelni, és már kiszúrtam, hogy néha a tévére pislog (ezt nem hagyom, természetesen, épp elég egy távirányító-bitorló a Zuram mellé pluszban!).
És roppant türelemmel tűri a másodszülöttséget, mind az én, mind Döme irányába...
Öhm... 6200g, 57cm:)))
A lassan 20 hónaposom ilyen eredménnyel eszik egyedül:
A 6kg-os 8 hetesem pedig már ilyen szépen tartja a fejét:
Eredetileg azt akartam megörökíteni, hogy "ringatja"Döme az öccsét, de rafkós a lurkó, szeme se rebben, egyből átvált "itt se voltam" üzemmódba.
