Tegnap megjártuk (először hármasban) a gyerekdokit, kéthós és 18 hós oltásra mentünk. Gyalogszerrel, persze csak abban a 40 percben esett, míg a vonatot eltoltam a rendelőig. Eredetileg kendővel és a könnyű kocsival akartam menni, esőben viszont Berci így ázott volna, úgyhogy sztornó, de azért a kendő rajtam maradt, hogy a rendelőben tudjam hova rakni Bercit. 

Döme drága a nagy kaland örömére kihagyta a déli alvást, úgyhogy szépen végigaludta az odautat, és szerencsére, várakozásaimmal ellentétben, szépen, jó kedvűen ébredt.
Az igazi tragédia bent kezdődött, pedig még a rendelőbe is saját lábon ment, de aztán eltört a mécses (eredetileg úgy volt, hogy majd ő vigasztalja Bercit, legalábbis én erre biztattam otthon), és törve is maradt addig, míg fel nem öltöztettem.

10700g, 82cm.

Berci teljesen elbűvölte a társaságot, vidáman bóbiskolt a védőnő vállán, míg én Döméztem, mikor levetkőztették, felébredt, és vigyorgott, a szurinál ugyan sírt, de csak addig, míg a fizikai behatolás megtörtént, utána elég volt megsimogatni (!) az arcát, és meg is nyugodott.

Egyébként teljesen el vagyok tőle bűvölve, tökéletes második gyerek, még mindig nagyrészt eszik-alszik, ha ébren van, leköti a forgó bámulása (úgy is, ha az nem zenél, nem forog!), ha sír, jól behatárolhatóak az okai. Szerintem én sokkal jobban kötődök, mint ő, mert én néha várom, hogy éjszaka ébredjen, hogy kicsit összebújjunk felügyelet és "ártó tekintetek" nélkül, de ő nem igényli ezt, mert képes 8-9 órát aludni inkább, ahelyett, hogy engem boldogítana!:)
Egyébként, ahogy  a  rendelőben is, kedves, jókedélyű baba, okos, beszélő szemekkel, csókos szájjal. Szeret a pihenőszékben héderelni, és már kiszúrtam, hogy néha a tévére pislog (ezt nem hagyom, természetesen, épp elég egy távirányító-bitorló a Zuram mellé pluszban!).
És roppant türelemmel tűri a másodszülöttséget, mind az én, mind Döme irányába...

Öhm... 6200g, 57cm:)))