Döme, Bercel, Huba, Borsa és Zente

Zabálják a gyümölcsöt, és együtt alszanak:)

Na most kivételesen azért nem jelentkeztem eddig, mert annyi minden történt, hogy csak kapkodtam a fejem. 
Például az én nem beszélő fiam tegnap azt mondta a kutyának az etetőszékből, miután bekaptam a meghagyott falatot:
 - Mi van? Mit akarsz, Mogyoró? Pricc-pracc, anya megette mindet, nincs!

Ma meg így fakadt ki:
 - Eccer, maradjál már mama csendben, na!

De Bercinél is zajlanak az események! Nála ugye elmaradt a tízhós beszámoló, úgyhogy most pótolnám:
9800g ruhában, vacsi után :) Centit nem tudunk.
Molyolós, mozgékony, erős, vidám, hangos...:D:D:D
Megtanult tapsolni, egyre többet áll önállóan és lassan megteszi az első lépéseket.
Minden étkezésre kap valami szilárdat, szopi reggel, a du-i alvásnál és este van. Meg éjjel...
Rendszeresen ébred, többnyire éjfél-egy óra körül jön mellém, de most már végre nem folyamatosan a mellem lóg, hanem el is engedi azt, forgolódik, mint a nagyok:)
Továbbra is 5-6 körül ébred...
Délelőtt van egy rövid 40-60 perces alvása, de van, amikor ki is marad.
Du együtt alszunk hármasban, 2-3 órát:) Van, hogy én kiszököm, hogy kicsit nyugiba lehessek, olyankor 40 percenként ébred Berci.
Többi képek, végén két videóval:

Mégis lett kerti bútor is, segített is Döme az összeszerelésnél:

Van ám azóta nagy gyümölcszabálás a teraszon:)

És van olyan retkes gyerek a nap végén, hogy a kádat fürdés után súrolni kell:))))

Ha nem megyünk ki, akkor a szobában tesznek 3mp alatt "rendet":

Van, hogy eljön hozzánk Döme Danija, és bandáznak:)

 Vagy a mamától kapott érdekes repülő madárt kergetik:

vagy rajzolnak szépen, ügyesen:

 Délben és este hatalmas fürdés parti rendeznek (kisebb balesetekkel, na de ugye volt idő az internet előtt, amikor a gyerekért nyúltál, nem a fényképezőért...:D):

Aztán jön az alvás, a legjobban persze a szülői ágyban esik :)

 Hát, így telnek a napjaink:)
Berci néha szopizik egyet állva, vagy megtalálja a rendeltetésszerűen sosem használt cumit:

de igen szereti az újonnan beszerzett babbinkában tölteni az alvásidejét:

Végül két videó ahogy tapsol, és ahogy jár:

Egyáltalán nem bánom, hogy nem festettem, kivágni (mert fehér kontúr futott a 2D-s halak körül), lekapargatni, felragasztgatni éppen elég meló volt! Így is csak a fele van kész, de Bercel olyan szinten esett neki, miközben mellettem sertepertélt a ragasztgatás közben, hogy úgy döntöttem, az ő oldala picit még ráér :)
Ilyen lett (a bálna nem levegős, pufis - 3D-snek csúfolt - matrica, gyárilag hullámos):

Hja, és kész a motorizáció, íme a vaterázott napellenző! Hát nem olyan, mintha ide álmodták volna? :)

Végre alakul a gyerekszoba! Már csak a (bolti) halak hiányoznak az összképből (ma vettem át a postán, bakker, akkora bohóchal van rajta, meg gömbhal, mint két tehén, nem tudom, hogy passzol majd össze, de hát evvan, én már ugyan halak festésébe nem kezdek!!!).
Gabi is fotózott, azt is mutatom.
Meg én is. Azt is.
Egyébként meg nyűglődés van, hiszti, hajnali 5-kor kollektív jó reggelt (bár az elmúlt két napban 6-fél 7 is sikerült!:D).
Berci tsh-ja viszont rendben van, a crp-je szintén.

Teperke:

Sudocrem (avagy így borotválkozik apa)

Mesét néz:

Inglesmen:

Göndörödik a haja (Bercié):

Ízirájder!!!

Barátok:

Gyerekszoba:

Sose hittem, hogy egyszer ilyenről is tudok írni, de Döménél végre megindult a gyerekszáj!:)
Amikor a Zapja esténként a hálónkban betesz neki egy mesét, egyből küldi is ki, hogy : Arra, szia!
Tegnap a Zapja dohogva válaszolta neki: Nagyon ideszoktál... Mire Döme: hát peeeeeeeersze! :)

Nekünk meg van egy kis szokásunk, ha rossz kedve van, megkérdem tőle:
- Adsz egy puszit?
- Nem!
- És én adhatok?
- Nem!
- Szeretsz?
- Nem!
- És én szeretlek?
- Nem!
- Nem a lóf@szt! (ezen még finomítanom kell, tudom:D) - elkapom és jól megpuszilgatom. Ilyenkor mindig nevetés van.
Tegnap viszont nem várta meg a végét:
- Adsz egy puszit?
- Nem!
- És én adhatok?
- Cerecc? :)))))))
Azt hittem, megzabálom :)

És hát kedden megvolt az első nagy örömünnepünk a szobatisztasághoz vezető úton, Döme hosszú üvöltözés után a bilibe kakilt. Igaz, nem ő döntött így, nem ő akarta, viszont nem ellenkezett úgy, mint máskor (csak éppen nem szereti magát a folyamatot...). Persze továbbra sem tudom rákönyörögni, de legalább egyszer már megtörtént :)

S ha már tsh: Egyelőre nem lesz harmadik baba :( Felhívtam az endokrinológusomat, 100-ra emeltük az adagot, 8 (!!!) hét múlva kontroll... Így már kijelenthetem, hogy 1 év alatt nem sikerült beállítani a pajzsmirigyemet :( Szóval még két hónapig tuti, hogy óvati üzemmód :(
 

Azt ajánlotta egy ismerősöm, hogy azért nézessük meg még egyszer Bercel tsh-ját, biztos, ami zicher, nehogy ezen múljon. Úgyhogy kértem beutalót, ma kellett menni, 8-9 között a Heim Pálból kijönnek a gyerekorvosi rendelőbe (az is elég messze van...).

Nekiindultunk, két gyerekkel, tesókocsival. Már nagyon régen nem használtuk, így Dömére az újdonság erejével hatott, egyből kijelentette, hogy csuhaa (vonat:D), és ő lett a masiniszta. A váróban hirtelen sokkolt a kihívás, hogy két gyerekkel kell a feltűnést kerülnöm, de egyszerűen nem estem abba a hibába, hogy neveljem Dömét, és ettől frusztrált legyen, hagytam, hadd másszon, nézelődjön.

Mondjuk gonosz dolog volt tőlem a többi gyerek előtt almát adnom, hiszen gondolom, a többiek éhgyomrira jöttek, na de hogy lehetett volna másként?:$

Bent Döme simán elnézelődött, míg levették körülrajongott Berceltől a vért (alig találta vénát neki), aztán kifelé Döme hisztizni kezdett, hogy nem akar jönni, amolyan igazi földhöz verős, de ezt is megoldottuk, kérdeztem, hogy megyünk-e Danihoz? - NEM! - Dorkához? - NEM! - játszótérre? - NEM! - üldögéljünk itt még egy kicsit? - NEM! - menjünk vonatot nézni? - Jó!:)

Innen már ment, hogy emlékszel, mi is vonattal jöttünk, hová is raktuk?

És már mentünk is hazafelé, útközben mindnyájan kiflit majszolgatva, és szerencsére még egy HÉV-et is láttunk (az is csuhaa-család!)... :)

Csak egy percre fordultam el, és a Berci számára biztonságosan zárt kiemelőfilc Döme kezébe került, majd - már bontott formában - vissza...
Úgyhogy nem elég, hogy 5-kor keltünk, de még moshattam is a falat, padlót, polcot, tévét, puffot, gyerekeim kezét, lábát, arcát...

Bizony, hamar eltelt a duplázó időszak, most már több ideje él Berci kint, mint amennyit pocakban töltött :) Hihetetlenül gyorsan fejlődik, és hihetetlenül gyönyörű kis vasgyúró még mindig!
Súlya pontosan 5kg-mal több, mint 9 hónapja, 9020g, centit holnap tudok majd (tanácsadás). Állandóan matat, szerel, mászik, feláll, levesz, megnéz, benyúl, kinyit, lehúz, kiránt, pakol, egy perc megállás sincs. Még mindig imád a hátamon aludni, és még mindig nagyokat alszunk délutánonként összebújva. Gagyog, bürrög, egy nagy bohóc, hatalmas szívvel. Imádja az édesburgonyát, a sütőtököt, bármit, ami édes, de Döme kedvencétől, a meggytől a hideg is kirázza. Szeret hintázni, homokozni, babakocsiból nézelődni. Imádja Dömét. Én meg őket :)

Döme is egy nagyon jó korszakban van, egyre többet beszél, mármint általunk is érthető nyelven:) Állandóan bogarászik, szó szerint, amitől engem a víz kiver, de igyekszem nem sikítófrászt kapni, mikor odahoz nekem valami iszonytató állatot. Viszont mostanában megint hiperérzékeny, és visszatértek a kakigondok is:S

Sokáig nem volt elem a fényképezőben, de most már van, úgyhogy végre újra képek (a fotosoppoltakat nem én csinálom, hanem a barátnőm):

Menü: kulccsomó, földdel

 Vad motoros:

Az első idei pancsi a teraszon:

Megtámadnak :)

Laza álldogálás:

Minieminem:))))

Gyönyörűm:)

És akkor végül két elmaradt videó, Bercel mászásának kezdeti próbálkozásairól:

És pont ugyanúgy, egy hónap után jön egy kis felüdülés, már második éjjel sikerült 1-2 ébredéssel megúszni az alvást, ráadásul nagyon úgy néz ki, hogy annyira nem bírja a meleget, hogy ha magam mellé veszem, akkor visszaköveteli magát a kiságyba, ahol ismét önállóan alszik vissza!:))))

Azért is ez a verbális csend, mert Berci egy hónapja kezdődően minden éjjel minden órában ébred (kivéve kettőt, amikor germicid C-t kapott, és az utána következő, meg az utolsó hármat, amikből a hajnalt már mellettem tölti, és így alszik 3-4 órát egyben), s ez elég kimerítő.
Azt hittem, ilyet soha nem éltem még, de most visszanézte, milyen is volt Döme ennyi idős korában, és mit olvasok januárnál?: "Már egy hónapja, hogy Döme majd minden éjjel minden órában ébred, én pedig teljesen kész vagyok, hogy a legnagyobb örömöm az volt, hogy négy órát aludtam egyben egyszer!... "
Mondom januárnál...

 

Tyűha, mint egy élményparkban, volt óriási játszótér, traktor, nagymotor, na és amikor Döme este 8-kor úgy döntött, hogy világgá megy a falu széli szalonnasütésről, neki a hegynek, temetőnek... (erről nincs fotó, a többit lásd lejjebb)
Aztán Bercit már itthon bevezettük a játszótéri homokozás rejtelmeibe, és végül szeretném megmutatni azt a képet, ami szükségtelenné tenne bármiféle dns-tesztet akármilyen apasági perben ;)

Ma este a kiságyban felállt...

Mostanában eléggé borzalmasak az éjszakáink, köszönhető ez kisebbik csimotámnak (aki 8700g...), aki mindenáron óránként akar éjszaka enni, és én már mindenféle családi ágyat és/vagy cumit és/vagy zombi üzemmódot vizionáltam, aztán tegnap reggel a járókában rám köszönt Ülő Bercel...
Remélhetőleg a mozgásfejlődés nem hagyta nyugton, és ezentúl mondjuk 3 hónapig rezzenéstelen testhelyzetben alszik újra 9 órákat (most éjjel csak egyszer ébredt...)
És hát egyre inkább bandáznak a tesók (a nagyobbat is folyton be kell tenni a járókába...:)), erről is hoztam néhány fotót. 

Akartam egy videót feltölteni, hogy mászik Berci, de az új oprendszeremmel még nem műxik a mozgókép. De Berci megoldotta, mert erre léptem vissza a nappaliba:

 Mivel feltételezem, hogy holnapig már semmi különösebb nagy baja nem lesz a gyerekemnek, így egy nappal hamarabb, a szűk családi ünnepléssel egy időben tartanám meg az évértékelésemet :)

Döme két éves... És már bátyó! :D Ebben tart előrébb a kortársai többségénél. A többivel nagyrészt várat magára. 

Nagymozgás: lépcsőn még utánlépéssel közlekedik, csak és kizárólag kézen fogva, egyedül (hála a magasságosnak!) nem próbálkozik.

Finommozgás: a golyóhuzogatós a kedvenc esti, bambulós játéka, remélhetőleg ez jót fog tenni majdani íráskészségének.

Beszéd: ööö... azért alakulunk, nézzük csak, mi az, amit már mond: Anya, apa, Meme (Döme), Erci (Berci), Nónyi/Óni (Móni), tattrot (traktor), tszetsze (kekszet), tútótóta (túrótorta), inni, dzí (víz), kaka, csüccside, kukucs, kukucside, jó, cita (cica), acicicide (egészségedre, ezt most tanulta), add ide, adsz... most ennyi jut eszembe.

Méreteket majd szerdán tudok mondani, akkor megyünk státuszvizsgálatra (remélhetőleg).
Fotók, videók a szülinapról:

A köszöntés, gyertyafújás: 

Ajándékok: 

Tortaevés:

 A többi képekben:

 Az ünneplés holnap lesz, most csak eldicsekszem a tortával (ami holnap nyilván szét fog folyni...):

Na és így ül a wc-n (anélkül, hogy bármit is csinálna :D)

A mai nap harmadik posztjaként a maradék fotó a tesókról:

 Meg az anyukája, aki igen jó fotós, ami igen hasznos dolog :)

Hű, hát ez gyorsabban eljött, mint gondoltam, de immáron tény, a kisebbik fiam is fél éves lett! A dolog sokkoló mivoltához az is hozzájárul, hogy legalább 2 hónappal ráver Dömére, először is a fogai miatt (már mind a két felső metszője kint van), másrészt hihetetlen mozgásfejlődését tekintve. Ez volt az az időszak, amikor Döméről elkezdtem nem írni, mert annyira nem történt semmi vele, körülötte. Aztán novemberben hirtelen meglódult, és csak úgy kapkodtam a fejem a sok új dolog miatt.
No, most bezzeg! Azt hittem, rosszul látok, mikor pár napja először emelkedett fel pár másodpercre négykézláb, ma meg már úgy kutyázik, mintha hetek óta ezt gyakorolná.

No de nézzük sorjában:

Mikromozgás: játékokért nyúl, megragad, szájához húz, hajat tépi, kapirgál a szőnyegen, ugyanúgy, ahogy a bátyja.

Makromozgás: ahogy írtam, van ez a kutyázás, meg a négykézláb. Kúszni még nemigen, bár egy helyben nem marad, tolat, leginkább. Forgás minden irányba, mindenhogy:) Jaj, és végre van egy lábfogós kis tömörgyönyör gyerekem, irtó vicces:)))

Hangképzés: rikolt, kukorékol, rikkant, sikongat, vernyákol, buborékol... Borzasztó:D

Fogak: ahogy mondtam, kettő karcol, jól láthatóak, felső metszők.

Méretek: 8200g(...), centit nem tudok...:) de megduplázta végre a születési súlyát!!!:D

Képek, videók (szokásos rossz minőségű, sötét videók, háttérben tévézajjal):

 Egy hét múlva úgyis beszámoló, most csak tudatnám, hogy cca egy hete nem olyan fényes ám az éjszakai élet errefelé, valamint, hogy lassan az ok is realizálódik, karcol a bal felső metsző... :o 

 Berciről akkor készültek a képek, amikor Döme aludt, Berci viszont nagyon nem, gondoltam, addig tartok neki egy kis edzést gyerekszobából :)
És elkészült a várva várt tesókép is (igaz, már eszemben sincs Bercit Döme ölébe tenni :D)

És nálam van a vándorbabbinka (ami egy hazai sk csatos gyártmány, ami jár körbe-körbe, egy hétig ki lehet próbálni), amiről most pár szót írnék (akit nem érint, ugorjon!) 

Manducám 2 hete van kb., mivel egyelőre hajtkázom, így a manduca is csak 2X volt rajtam (meg most, hogy összehasonlítsam), és nálam a vándor babbinka.
Első tapasztalatok: 
- a babbinka derékpántja valahogy sokkal kényelmesebb
- a babbinkában könnyebbnek tűnik a gyerek
- a manducának kicsit könnyebb a felvétele (a babbinka vállpántjainak kis szárnyai Bercivel valahogy rossz helyre kerültek, a gyerek lába alá, segítséggel persze ment), viszont az igazsághoz hozzátartozik, hogy még egyiket sem tudom felvenni segítség nélkül, egyszerűen nem tudom annyira a gyereket beletenni, hogy fel merjek egyenesedni a belerázáshoz (ehhez valami ötlet?) - azóta kipróbáltam úgy, hogy babbinka letesz, gyerek rátesz, derékcsat felcsatol (ehhez kell kicsit játszani), babbinka gyerekestül felemel, így működött.
- a manduca biztonsági derékcsatja megőrjít, a melleimtől meg nem látom, mit hova kéne nyomnom, hogy végre kinyíljon...
- a babbinka legnagyobb hibája (így elsőre), hogy a vállpántok keresztpántja (nekem!) túl alacsonyan van, gyakorlatilag már a melleimet szorítja össze, és funkcióját is veszti, míg a manducáé tökéletes - ez azóta szintén kipipálva, nem vettem észre, hogy a babbinkáé csúsztatható, ahová csak akarom :$
- a babbinka kapucnijának a pántja pontosan olyan hosszú, hogy azt megfogva, a karommal körözve előre tudjam húzni (tapsvihar), a manduca kapucniját még nem próbáltam, de úgy tudom, azzal vannak ilyen gondok.
- a manduca jobban ízlik a gyereknek (vagy le akarja rágni magáról :D)

Ma megejtettem a hosszútávú próbát is a babbinkával, és sajnálattal kell mondanom, hogy isteni érzés volt! Lehet, hogy azért, mert derékfájós vagyok, és a babbinka inkább vállra terhel, míg a manduca derékra (ezt csak úgy olvastam, én ilyenekre magamtól nem jövök rá, csak azt éreztem, hogy felcsatoltam a gyereket, és jóóóóóóóóóóó érzés a derekamnak - viszont ha telefonálok közben, és babakocsit is tolok, akkor vállban húz :D :D :D).
Most azért még kipróbálom a manducát is egy sétára, aztán jól levonom a tanulságokat;)

Nem akartam ennyire elhúzni a dolgot, de akkor most egy kis mindent bele. Évvégi beszámoló elmarad, megint kacsanapoztunk, mint tavaly, de most is csak egy gyerekkel, kisebbik békésen aludt (nem is Békésen, hanem a kiságyában), gyakorta ránéztünk. Na ezt Dömével sosem lehetett volna megtenni, most mégúgyse...

Berci 5 hós lett, és ennek megfelelően pörög, megy a hasról hátra és a hátról hasra is, de azt még nem figyeltem meg, mindkét irányba, vagy csak az egyik oldalra... Visszaolvastam, amit anno Döméről írtam ugyanekkor, és szóról szóra megismételhetném. Az éjszakáink egyetlen megrontója, ha felkúszik a fejénél a rácsokhoz, mert erre felébred, egyébként még mindig cca 9-7-ig tart az alvás (max. 1 szopival).
Délelőtt fél 10 körül van egy alvása (többnyire séta közben), aztán délután egy nagy, amit igyekszem Döme alvásidejére időzíteni, bár többnyire ez akkor sikerül, ha mindhárman ugyanabban az ágyban vagyunk; s végül még egy rövid alvás szokott még jönni este 5-6 körül.
7720g volt egy hete és (most lemérem) cca 65cm.
Kapirgál, játékokat két kézzel fog, kucog :) hosszú időre leköti magát játékokkal, ma reggel először a kiságyban is elvolt, nem kellett ébredéskor egyből kivennem (hehe, lehet, hogy máskor sem, csak máskor arra ébredek, hogy már sír...). 
A testvérét érdeklődéssel szemléli, annak hang(os) és/vagy fizikai kitöréseit halálos nyugalommal viseli.
Neki tetsző játékokra, emberekre hangos kurjangatással reagál, hálásan mosolyog a legkisebb törődésre. Pucéran a lábát fogva kis gombócként röhög:)
Imádom:)))
És mostantól elég pelenkából csak egy méretet vásárolni...:O

Készítettünk videókat és képeket, amiket aztán nem tettem fel a gépre, de majd most.

Reggeli kómázás:

  Orrszívás Döme-módra:

Fürdés apával:

 Manduca:)))

Döme visszafejlődése:) Videók:

Döme és a testvérháború, azaz így mulatunk H.J-ra:)

Döme és Berci, avagy nemértedvazze??? akkor inkább olvasok!

És végül Döme és a szövegszerkesztés, némi hisztivel (extrák a leírásban:D)