Sose hittem, hogy egyszer ilyenről is tudok írni, de Döménél végre megindult a gyerekszáj!:)
Amikor a Zapja esténként a hálónkban betesz neki egy mesét, egyből küldi is ki, hogy : Arra, szia!
Tegnap a Zapja dohogva válaszolta neki: Nagyon ideszoktál... Mire Döme: hát peeeeeeeersze! :)
Nekünk meg van egy kis szokásunk, ha rossz kedve van, megkérdem tőle:
- Adsz egy puszit?
- Nem!
- És én adhatok?
- Nem!
- Szeretsz?
- Nem!
- És én szeretlek?
- Nem!
- Nem a lóf@szt! (ezen még finomítanom kell, tudom:D) - elkapom és jól megpuszilgatom. Ilyenkor mindig nevetés van.
Tegnap viszont nem várta meg a végét:
- Adsz egy puszit?
- Nem!
- És én adhatok?
- Cerecc? :)))))))
Azt hittem, megzabálom :)
És hát kedden megvolt az első nagy örömünnepünk a szobatisztasághoz vezető úton, Döme hosszú üvöltözés után a bilibe kakilt. Igaz, nem ő döntött így, nem ő akarta, viszont nem ellenkezett úgy, mint máskor (csak éppen nem szereti magát a folyamatot...). Persze továbbra sem tudom rákönyörögni, de legalább egyszer már megtörtént :)
S ha már tsh: Egyelőre nem lesz harmadik baba :( Felhívtam az endokrinológusomat, 100-ra emeltük az adagot, 8 (!!!) hét múlva kontroll... Így már kijelenthetem, hogy 1 év alatt nem sikerült beállítani a pajzsmirigyemet :( Szóval még két hónapig tuti, hogy óvati üzemmód :(
