Azt ajánlotta egy ismerősöm, hogy azért nézessük meg még egyszer Bercel tsh-ját, biztos, ami zicher, nehogy ezen múljon. Úgyhogy kértem beutalót, ma kellett menni, 8-9 között a Heim Pálból kijönnek a gyerekorvosi rendelőbe (az is elég messze van...).
Nekiindultunk, két gyerekkel, tesókocsival. Már nagyon régen nem használtuk, így Dömére az újdonság erejével hatott, egyből kijelentette, hogy csuhaa (vonat:D), és ő lett a masiniszta. A váróban hirtelen sokkolt a kihívás, hogy két gyerekkel kell a feltűnést kerülnöm, de egyszerűen nem estem abba a hibába, hogy neveljem Dömét, és ettől frusztrált legyen, hagytam, hadd másszon, nézelődjön.
Mondjuk gonosz dolog volt tőlem a többi gyerek előtt almát adnom, hiszen gondolom, a többiek éhgyomrira jöttek, na de hogy lehetett volna másként?:$
Bent Döme simán elnézelődött, míg levették körülrajongott Berceltől a vért (alig találta vénát neki), aztán kifelé Döme hisztizni kezdett, hogy nem akar jönni, amolyan igazi földhöz verős, de ezt is megoldottuk, kérdeztem, hogy megyünk-e Danihoz? - NEM! - Dorkához? - NEM! - játszótérre? - NEM! - üldögéljünk itt még egy kicsit? - NEM! - menjünk vonatot nézni? - Jó!:)
Innen már ment, hogy emlékszel, mi is vonattal jöttünk, hová is raktuk?
És már mentünk is hazafelé, útközben mindnyájan kiflit majszolgatva, és szerencsére még egy HÉV-et is láttunk (az is csuhaa-család!)... :)
