Mit találtam a vázlatokban...? :)
Úgy szép az élet, ha zajlik, sok jó ember meg kis helyen is, pláne ha nagy, szóval 2018.07.31-én újabb kisfiú érkezett a családunkba, ő Zente :)
A születése éppoly gyors volt, mint amire számítottunk (bár szerencsére nem annyira gyors, mint amitől féltünk :) ), a kórházba érkezés után 1 órával meglett :)
Na de gyorsan: 39+3-on hajnal 4-től figyeltem a fájásaimat, amelyek 15 percenként ismétlődtek. A dokim és asszisztense szerint 10 percesekkel már induljak el, na, olyanom nekem sose volt. A 12 percesek után általában 7 percesek szoktak lenni.
Ki kellett találnom gyorsan, hogy mi legyen, mert ha sokáig várunk, beáll az M0 (felújítások garmada), és ott szülök meg. Ez egy reális esély volt amúgy.
Úgyhogy 6 után úgy döntöttünk, go! Fél hétkor indultunk, 8:10-kor értünk az Istvánhoz... A férjem akkor sápadt el először, mikor a csepeli kimenőnél a telefonba azt mondtam a dokimnak, hogy 7 percesek a fájások. Igazából ekkor már 5 percesek voltak, mire a Soroksárihoz értünk, 3 percesek.
Azzal vigasztaltam magam, hogy Bercinél ekkor indultunk el, és még hol volt a vége!
Most először különböző, éjszakákon át válogatott zenéket is vittem a vajúdáshoz. Nos, ezt a kocsiban kellett volna hallgatnunk, mert a szülésznő (ismét Barbi, akivel Hubát is szültem)
(eddig tartott a vázlat, de folytatom)
szóval a szülésznő (aki nahát, hogy Barbi, már ezt is elfelejtettem...) azt kérdezte, állva akarok-e szülni, mert vajúdás itt már nem lesz.
Úgyhogy valami extra hamar meg is született Zente, éppen 4 éve engedtek ki minket a kórházból vele.
A részleteket megpróbálom összeszedni, no meg Borsáét is, és aztán jövök. Vagy megint csak 5 év múlva... :)
