No, hát mindenképpen meg akartam várni a beszámolóval a mérlegelést, hogy azzal a fontos ténnyel kezdjem a bejegyzést:
Bercel 1 hónapos, két napos, és picivel több, mint 5kg (s ebből a ruha előzetes mérlegelés adatai alapján leszámolva!). Centit nem tudom.
Döme két hónapos korára lett 5200, úgyhogy nem hiába figyelem én, hogy ejj, de feszes ez a rugi a gyereken... Segond, ma már elővettem a 62-eseket, de tudatosult is bennem egyből, hogy óóóóóóóóóó, az első gyerekem idejében ekkorra már tombolt a nyár. Úgyhogy most sürgősen szereznem kell bélelt nadrágot, kardigánt, hosszú ujjú felsőket, pulcsikat, kabátot... Ehh...
Most, hogy visszanéztem a Döméről szóló bejegyzéseket, azt vettem észre, hogy lehet, hogy utána kellene olvasnom, hogy is fejlődik egy gyermek, mielőtt megragadnék az eszik-alszik-nem zavar periódusban, és nem tudnám mire vélni Bercel táguló érdeklődését (nohát, hogy Döme ennyi idősen a hordozóban figyelgette a játékait, na jó, kicsivel később, de a hordozó végülis itt van bent, nem kell Bercinek sem folyton feküdnie lassacskán!).
Nézzük csak. Azon túl, hogy gyereket össze nem hasonlítunk, elmondanám, hogy véleményem szerint Berci sokkal könnyebb eset, mint Döme volt ennyi idősen. Általában könnyedén elalszik, ha leteszem. Amennyiben ez nem így van, annak többnyire komoly oka van (még éhes, nem büfizett eleget, vagy éppen most márpedig anya ölében a helye - ez utóbbi jóval ritkább, mint másfél éve), míg Döménél ugye ilyenkor már bőven panaszkodtam az alvási csődünkre.
Ami fura, hogy Berci ugyanúgy, ahogy Döme, kikészül a fürdés után, sőt,általában este 6-7től már nemigen lehet letenni, este 10-11, mire megnyugszik, de valahogy még két gyerekkel sem tűnik olyan vészesnek, mint ugyanez Dömével. Igaz, Bercelt valahogy jóval kevesebbet hordozom. Nem teszem kendőbe, ha nyugtalan, hanem csak a kezemben tartom, sokkal könnyebb ugyanis ilyenkor mondjuk letenni pár percre, ha Döme akar ölbe jönni (hajlamos vagyok sajnos az esetek többségében Döme javára dönteni, de azt hiszem, ez nem sokáig marad így...). Sétálni is cca fele-fele arányban járok tesókocsival és kendővel, de ahogy egyre többször fog sétálni Döme, úgy fog egyre többször kendőbe kerülni a Berci, mert úgy szerintem jobban tudok majd futni az elkódorgó után (vagy nem... helyzete válogatja).
Egyébként nagyon sokat szépült (az előző képek önmagukért beszélnek szerintem), a szeme is egyre nagyobb, de nyaka még mindig nem sok van (bár ahogy nézem, ennyi idősen Dömének se volt), és egyre jobban lobban fel bennem iránta a szerelem (lassan érő típus vagyok, Dömével ez fél évig tartott, nekem szükségem van visszajelzésre, na!).
Na, szóval egész jól kezdünk összerázódni, és szerencsére ebben Döme is partner (puszilgatja, simogatja Bercit, pedig sose kértük rá), akit emiatt csak még odaadóbban szeretek:)
