Hű, azt hittem, ennek a napnak sose lesz vége. És akkor még simán lehet, hogy elkiabáltam.

Valahogy délben kezdődött, amikor már anyu is megérkezett, Döme meg valahogy elromlott, először csak nyűgös volt, azután meg egyszerűen nem volt nála hangosabb teremtmény. Nem sírt, hanem üvöltött, sivalkodott, csak tízpercekre aludt el, alig szopizott, s bár volt kb. 3 normális étkezése, a többségénél pár korty után sivítani kezdett. A szájában én már szájpenészt vélek látni, de hiszem, hogy fül- és/vagy torokgyulladása van, szopisztrájkol, gyomorpanasz, hasfájás, hiszti, fáradtság...

Most végre elhallgatott. Végülis csak 12 óra volt. De egy biztos: holnap nem megyek jelnyelvre, és nem hagyom anyuval a gyerekemet. Nem feltétlen a gyerek miatt...