No, hát akkor sikerült újabb csavart tenni az esténken, kombináltuk a hasfájást az együttalvással, aminek az lett az eredménye, hogy sajnos meg kellett válnunk a család nagyobbik férfitagjától, és kettecskén kivonultunk a kanapéra. Előtte én még fogtam a síró Dömét, és betettem a kiságyába, hagytam egy picit üvölteni, na nem nagyon, csak annyira, hogy utána annyira jól essen neki, hogy kiveszem, hogy abbahagyja, és aztán elterültünk (:D:D:D) a nappali gyerekkanapéján (úgy bevertem a lábam hajnalban, hogy muszáj volt szentésgelnem, meg ugyanakkor örülnöm, hogy nem a kislábujjam körmével tettem ugyanezt), és fél egytől fél ötig hagytuk egymást lóbőrt húzni.
Aztán valamikor reggel visszacuccoltunk a hálóba, mert addigra az eddigi ágyasom már kikerekedett belőle, és még olyan fél 11-ig hédereltünk, de közben rá kellett jönnöm, hogy ez is van olyan fárasztó, mint hajnal négyig dajkálni, majd EGYMAGAM lefeküdni és aludni kötetlenül, KÖTELEZŐ TESTTARTÁS NÉLKÜL három órákat.
Úgyhogy még van mit finomítani a taktikámon, de jelzem, ma már előkerült a porszívó is, két okból (ez az orrleszívás még mindig nagyon para nekem)...
