Ó, hát nagyszerűen el lehet ám kiabálni a dolgokat, ezt most már világosan látom!:o
Hát, már nem feltétlenül aludja végig Döme az éjszakákat, de már némi rendszert kezdek észrevenni a működésében, most például azt, hogy minden páratlan napon este fáj a hasa, minden párosan pedig éjjel. Ez azt jelenti, hogy amikor este fáj, akkor olyan 6-8 között kezdődik a nyűgösség, a tehetetlen sírás, és éjfél-egy órára vége is, ami azért jó, mert közben azért amúgy is fent lennék, nézem a sorozataimat, írom a hozzászólásokat, szóval különösebben nem zavarja meg a menetrendet, hogy a gyermekem szenved.
Viszont, ha éjjel indul be a bugi, ami olyan 11 és éjjel 1 közötti indulást jelent, no, az valami rémes, olyankor 3-4, vagy akár 5-ig is eltarthat a sehogysejó-helyzet, és bizony az nekem, bárhogy nézem, eddig az alvásidőm volt. Ilyenkor előfordul, hogy elveszítem a türelmem, sőt, csúnyán is beszéltem már a gyerekkel, de hál istennek vannak jóakaróim, akik megnyugtattak, hogy inkább verbálisan, mint tényleg, és hogy ezen mindenki átesik, az is, aki azt hazudja, hogy nem:)
Szóval próbálok anyává válni, és azt szerencsére már most beláttam, hogy nem akarok tökéletes, csak elég jó anya lenni, így legalább a megőrülést, meg a fölösleges lelki görcsöket megspórolom magamnak:)
Egyébként meg telnek a napok, hihetetlen gyorsan, ma holnap Döme iskolás lesz:) de tényleg észrevétlenül suhannak el a hetek, a gyerek meg nő, mint a gomba, lassan már a társadalomba is be kell vezetnem őkelmét.
No, egy-két fotó, ha már: