No, megérkeztem éltem első nst-jéről, s bár zuhog a hó, nem estem el (a múlt héten sikerült dobnom egy hátast), de ma már nem nagyon mozdulok ki! Brutál volt az nst, ha jól sejtem (mert senki nem mondott semmit), elég sűrű fájásokat mért a gép, és volt, ami 60 fölé is ment.
Közben volt egy kis közjáték, egy romalányt hoztak be magas lázzal, császársebbel, egy függöny választott el minket, így végighallgathattam a jajgatását, amíg kinyomták belőle a büdös gennyt (én annyira nem éreztem, de az asszisztensek öklendeztek), meg ahogy az orvos úgy beszél vele, mint egy hülyével, és közben konstatáltam, hogy IGEN, ebből a kórházból engedték ki gyulladt sebbel egy hete...
Szóval nem vagyok elégedett, nagyon nem.
Közben megismerkedtem egy lánnyal, aki szintén az én orvosomhoz tartozik, ő rh–, és volt egy vetélése, ami után nem kapott injekciót, emiatt minden hónapban kellett volna vizsgálni, és most (is) rákérdezett a dokinőnél, hogy ez tényleg nem lesz baj, hogy kimaradt, és a dokinőn most látszott, hogy "megijedt". Szóval nem csak én vagyok elégedetlen, ez a lényeg.
Az nst-eredményemet meg elküldtem a védőnőnek, hátha mond valamit.
A vérnyomásom (ott) 147/95 volt, de erre se mondtak semmit, mint ahogy a vizeletemre se...
Fasza így doki nélkül (nem, mintha vele másabb lenne)...
Többet szerettem volna ebbe a blogba írni, de nagyon úgy néz ki, hogy eseménytelen terhesség volt ez, ami azért nem kis szó, hál istennek, semmi különösebb nyűgöm, bajom.
És már csak 3-4 hét...
Viszont a babaszoba ázik, úgyhogy nem is tudom.
No, fotók:
