Imádom ezt a korszakot, a Berci alig van lemaradva Dömétől beszédileg, már csacsognak egymással, pl. Berci a főkóstoló, ha valami az asztalra kerül, először Berci harap bele, és Döme aggódva kérdi "Berci, finom?", mire Berci vagy azt mondja "Nyamnyam, fíííííííínooooooom", vagy azt "Fe-fe" (fújologva, irodalmilag úgy írnám: pfej, pfej) :D
Nagyon jófejre sikeredett mind a két gyerekem, remélem, a harmadik is illeni fog a sorba. Aki mellesleg már 2.5 hete is 2.5kg-nak mérődött, szóval kicsi nem lesz, az tuti.
Barátnőm, Gabi már egy hete megszült, néha beszélünk cseten, akkor villan belém, hogy mi is vár rám, gátseb, rossz közérzet, leamortizálódott fizikai állapot, hormonbombás hangulat, és egy ki tudja milyen baba, aki mellé itt lesz két örökmozgó kicsi és pici, akik szétszedik a házat, ha csak egy percre nem figyelek. Ettől azért bennem van a para, de igyekszem majd azzal erősíteni magam, hogy nagy valószínűleg most utoljára van kisbabám, és így talán épen átvészeljük mindannyian az első évet :)
Aztán meg jön az agyromboló és reflexfejlesztő korszak, amikor mind arra megy, amerre akar:))))
Jaj, de nem fogok unatkozni!:)
A legnagyobb hír pedig az, hogy tegnap Döme végre belekakált a wc-be!:) Hát ilyen ez a korszak:D:D:D
Blútuszolni még mindig nem tudok úgy, ahogy szeretnék, úgyhogy ami gépen van, azt mutatom:
Két hétig próbálkoztam azzal, hogy egész éjjel az ágyukban maradjanak, ennek érdekében a földön aludtam a szobájukban, az ágyuk mellett, de mivel eredményt nem értem el, 2 hét után feladtam. Íme a kuckóm:
Még egy pár szülinapi kép, amikor megkapta a vonatokat, majd amikor elkészítettük hozzá az ágyneműtartóból a terepasztalt:) Nagy volt az öröm!
Tortaevés:
Pohárból ivás, külön felhívnám a figyelmet a testvéri talpérintésre:)
És végül jöjjön a mesenéző fiúkról készült sorozat, amikor fáradtak, vagy amikor Bors nénit néznek a Zapjukkal:)
Hogy Huba se maradjon ki, egy pocakfotó, 34+1-en:
