Pedig hát zajlanak az események... Múlt csütörtökön pl. minden szülő rémálmát éltük meg, tessék:
"Hazaértünk a sétából, a szomszéd barátném később jött haza, én kimentem a folyosóra, hogy átadjak egy tányért, becsuktam az ajtót, váltottunk két szót, visszalépnék, nem nyílik az ajtó... A fiúk ráfordították a biztonsági zárat, amit kulccsal sem tudsz kinyitni, csak belülről, külön kis füllel!:O
Két órán keresztül próbáltam bentről és kintről, az erkélyajtók felől rábeszélni őket, hogy nyissák ki vagy az ajtót, vagy az erkélyajtót, de egyiket sem tudták.
Ők konkrétan szartak az egészre, Döme még dafke is volt, én jól tartottam magam, tudtam (hehe), hogy nem lehet semmi baj, és a Zuram is hazaindult a munkából.
Másfél órán keresztül én voltam a megtestesült túsztárgyaló, néha-néha robbantam, mikor benéztem az erkélyajtón, és azt láttam, hogy Döme az olajas üveget fejjel lefelé hurcibálja a lakáson, vagy hogy épp széttépnek egy egész tekercs alufóliát apró galacsinokra, meg hogy egyáltalán nem foglalkozik velem.
Aztán kiborultam, sírni kezdtem, de befelé még mindig úgy beszéltem, hogy ne érezzék. Kínáltam csokit, kértem segítséget, hogy legyél most okos fiú, meg tudod csinálni.
Két óra elteltével megjött a Zuram, aki egyből az ajtót kezdte feszegetni, főleg, miután az üveges ismerősünk közölte, hogy hétfői beszerelést vállalnak csak. Na persze, hiszen csak -20°C-okat mondanak a hétvégére...
Szóval feszegeti a zárat, mikor hirtelen rádöbbenünk, hogy túl nagy a csönd. A fiúk kérdésre se válaszolnak.
A Zuram kirohan a teraszra, benéz az ablakon, és mint az őrült rohan vissza feszítővasért. Kérdem, mi van? Bercire ráborult a kisszekrény! Milyen kisszekrény???? Rohanok én is ki, nézek be az ablakon (ez az, amit soha életemben nem fogok elfelejteni), Berci a földön fekszik, és csak a lábai lógnak ki a 120cm magas fiókos ikeakomód alól!!! A Zuram közben veri az ablakot, és rohanok be, és ütöm az ajtót, hogy nyisd ki!!!
Utánam a Zuram munkatársa, és a szomszéd barátnőm, akik a mentőt akarják hívni. Ekkor már forog a világ velem, ököllel dörömbölök és sírok.
A Zuram kinyitja az ajtót, Berci a kezében, semmi baja, bújik hozzám ezerrel. Valami csoda folytán valamin fennakadt a komód, és éppen nem esett rá, csak a fiókok ütötték meg.
A lakás tele szeméttel, a hálószoba, az ágyunk millió üvegszilánkkal, az ajtó félig felfeszítve...
Hát ez történt... :(
Az üveg 43700Ft lett, de azt hiszem, olcsón megúsztuk!!!"
Egyébként minden rendben (ennek ellenére nem szültem meg, és senki nem szerzett maradandó károsodást), Huba szépen növöget, már 30. hétnek megfelelő méretei vannak, 1300g, de még mindig faros.
Berci szépen beszél, használja a 'köszönöm', 'nem sikerült' formulákat is, de gyakorlatilag már mindent utánunk mond, és bitang gyorsan tanul.
Döme okosodik, most már színezőkkel, logico lapokkal próbálkozom nála, mert úgy érzem, egy ideje a kistesó szintjére vetettem, bár lehet, hogy ez hülyeség.
Nagy kedvence most Pingu és a Bors néni, aminek nagyon örülök, mert mindkettő nálam a normális kategória:)
Alvás ügyben az új ágy (még ezt sem mutattam?:O) annyiban bevált, hogy az altatás most már számomra is kíméletesebb és élvezetesebb, mert néhány hangos meseolvasás után jön a zenélő, felhúzható maci, én meg benntartom őket az ágyban, közben olvasom a magamét, magamnak:) Végre haladok az Erdély trilógiával is:)
Viszont olyan tekintetben nem okozott áttörést az ágy, hogy a mi ágyunk kíméletesebb üzemmódba kerüljön, Döme elalvás után 1-2 órával, Berci 2-4 órával jön mellénk aludni.
Képek (sajnos egy csomó havas kép a telefonomon van:S):
