No, hát már voltam kétszer ctg-n, Bercel legutóbb 3300g-nak lett mérve, irány jó, viszont a pajzsmirigy értékeim nem túlságosan, úgyhogy holnap egy specialistát kell felhívnom...
Megszületni még nem akar a kisördög, pedig most már lassan nem bánnám.
Bár újabban Döme újraközeledési krízisét próbáljuk túlélni, főként én, az egésznek "szenvedő"(?) alanya, ugyanis vagy a seggemben van a nap 24 órájában, vagy büntet, ha másra hagyom...
Ma is 11-kor sikerült elaltatnom, közöttünk, aztán én kilógtam. A szobájában az ágyában hiába is próbáltam, ahogy kijöttem, felébredt, és sírt. Volt egy nagy veszekedésünk, aztán megnyugodott, elaludt ismét, de fel-felsírt, úgyhogy úgy döntöttem, nem kínzom tovább. Néha elbizonytalanodom, jól csinálom-e, vajon hol rontottam el, hogy még mindig velünk alszik igazán jót, és hogy ennyire kötődik, de aztán mindig rá kell jöjjek, hogy ennek pont így kell lennie, és az lenne a szomorú, ha nem igényelné a szüleit ilyen mértékben másfél évesen.

Végül némi reklámfotó a tecsó akciós napozójához (másfél hónapja vettem a Balcsin, pizsinek, nem volt kimosva 3-nál többször, mivel két darabot adtak 700-ért, most már értem, miért).  Valamint némi pocakfotó, 36+1nél. Szóval először a kis lelenc: