Eleinte én se, de most már fenntartásokkal méregetem magam...
Ma pl. kancsal volt a gyerekem (kivételesen a lábamig folyt a tejem, a gyerek végigaludta az éjszakát, úgyhogy nem maradt más...).
De azt is kitaláltam, hogy engem csak muszájból visel el, egyébként meg ki nem áll, más oka nem lehet, hogy rám még sose, az apjára meg állandóan vigyorog.
Ennek megváltoztatása érdekében nyeltem egy nagyot, és elkezdtem hasonlóképp édelegni a gyereknek, mint az apja (az ő szájából egyébként nem tűnik édelgésnek), hát nagyjából olyan voltam, mint a Hantaboyban anyuka pasija, amikor Dzsimkerit utánozza a "jön a kezem, megvadult a kezem" játékkal...:S
A gyerek meg sírva is fakadt (nem, én nem a megvadult kézzel próbálkoztam), én meg szánalmasan idiótának éreztem magam, hogy hülyét csinálok magamból, és még csak be sem jön a gyereknek...
